Rákosiékkal dacolva adta vissza a Ferencváros nevét és színeit Ónody Lajos
A Ferencvárosi Torna Club 1950 februárjában politikai nyomásra veszítette el nevét és zöld-fehér színeit, amikor a kommunista sportvezetés a szakszervezeti ÉDOSZ csapatába kényszerítette, majd 1951-től Budapesti Kinizsi néven, piros-fehér mezben szerepeltette. A patinás egyesület közel hét év kényszerű mellőzés után, az 1956-os forradalom idején, november 1-jén nyerte vissza eredeti elnevezését és arculatát, amely történelmi fordulatban döntő érdemeket szerzett Onódy Lajos.
Az 1920-as születésű egykori villanyszerelő a Ganz gyárban lépett elő műszaki tisztviselővé, miközben az NB I-es labdarúgócsapatban együtt játszott a Fradi későbbi elnökével, Komorettó Bélával. A második világháború alatt zsidókat és kommunistákat mentett, amiért a Gestapo halálra ítélte – kivégzését a szovjet csapatok bevonulása hiúsította meg, tetteiért pedig később megkapta a Jad Vasem Világ Igaza elismerését.
A háborút követően rendkívüli pályát futott be a vendéglátásban: 1949-től ő szervezte meg az 1950-ben indult Büfé Nemzeti Vállalatot. Cége a kiemelt ipari létesítmények és budapesti fürdők ellátása mellett kiépítette a Népstadion büféhálózatát, valamint olyan legendás helyeket üzemeltetett, mint a Kis Royal vagy az Abbázia. Kapcsolatait és befolyását bevetve sikerült elérnie a Ferencváros rehabilitációját, ám a hatalommal való dacolásáért később nagy árat fizetett: négy év fegyházbüntetésre ítélték a szegedi Csillag börtönben.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔