Liszt nélkül sűrítették a levest és a főzeléket a hagyományos konyhában
A lisztes rántás a magyar konyha alapvető sűrítési módja, de korántsem az egyetlen: nagyanyáink keményítővel, kenyérrel, burgonyával, rizzsel és más gabonával is tartalmasabbá tették a levest és a főzeléket, hogy ne legyen lisztízű, csomós massza. A legegyszerűbb, ha az étel saját alapanyagaival dolgozunk: néhány kanál főtt burgonyát, zöldséget vagy hüvelyest kevés lével turmixolunk simára, majd visszakeverjük. Ragulevesnél az egyben belefőtt vöröshagymát, fokhagymát, TV- vagy kápia paprikát sok tejföllel és citromlével pürésítve is vissza lehet adni a léhez. Lencse- vagy sárgaborsófőzeléknél a főzés végén krumplitörővel elég a hüvelyesek egy részét megnyomni, nem kell az egészet pépesíteni. Étkezési keményítőt soha ne szórjunk közvetlenül a forró fazékba: előbb hideg vízzel keverjük csomómentesre. Száraz, különösen héjas kovászos kenyér reszelve sötétebb ételekhez való; zabpehely, árpagyöngy, rizs és hajdina megfőzve, pürésítve szintén sűrít. Tojássárgájával csak tűzről lehúzva dúsítsunk, utána már ne hevítsük, mert összeugorhat. A rántás zsiradékból és lisztből készül; a csomók elkerüléséhez a folyadékot fokozatosan, folyamatos keverés mellett kell hozzáadni, soha ne öntsük rá egyszerre a forró levest.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔