A gyermekkori trauma és az oxitocinrendszer kapcsolatát vizsgálták neurológiai tüneteknél
Egy friss kutatás azt vizsgálta, hogy az oxitocinrendszer biológiai kockázati tényezőként hozzájárulhat-e a funkcionális neurológiai zavar kialakulásához. Az állapot remegéssel, gyengeséggel vagy nem epilepsziás rohamokkal járhat, miközben a tüneteket nem hagyományos, strukturális agyi betegségek okozzák. A panaszok valódiak és jelentősen megnehezíthetik a betegek életét. Az érintettek körében gyakoriak a kedvezőtlen életesemények, például a gyermekkori trauma vagy az érzelmi elhanyagolás, és az úgynevezett interocepció, vagyis a test belső jelzéseinek érzékelése és feldolgozása is zavart szenvedhet.
A Natascha Stoffel, a svájci Fribourgi Egyetem kutatója által vezetett vizsgálatban 89 felnőtt adatait elemezték: 41 funkcionális neurológiai zavarral diagnosztizált betegét és 48 egészséges kontrollszemélyét. A kutatók az oxitocinreceptor génjének genetikai változatait, két génrégió epigenetikai metilációját, valamint a nyálban található oxitocinszintet vizsgálták. A vérmintákból származó genetikai adatok és az átlagos metilációs értékek önmagukban nem különböztek számottevően a két csoport között.
Az összefüggés akkor vált láthatóvá, amikor a genetikai és epigenetikai adatokat a hormonértékekkel együtt elemezték. Az oxitocinreceptor génjének GG variánsát hordozó betegek nyálában magasabb oxitocinszintet mértek, mint az ugyanilyen variánssal rendelkező egészséges kontrolloknál. Ez arra utalhat, hogy a genetikai hajlam, a környezeti hatások nyomán kialakuló epigenetikai változások és a hormonális működés együtt befolyásolhatja a stressz, a testi érzetek és a gyermekkori traumák feldolgozását.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔