A Balaton éves vízegyenlege hiányba fordult, átlagos tél már nem pótolja a nyári veszteséget
Október elején a Balaton vízmércéje mindössze 29 centimétert mutatott, ami alig haladja meg a 2003 októberében mért 23 centiméteres rekordalacsony szintet. Sekély tónál a vízszintingadozás természetes, a mostani alacsony állás azonban már melegebb éghajlat és fokozott párolgás mellett jelentkezik; a vízháztartás enyhén növekvő éves csapadék mellett is szárazabbá válhat. A vízszintet nem csak a tóra hulló eső és a párolgás alakítja, hanem a vízgyűjtőről érkező víz is. Szabó Péter, az ELTE Meteorológiai Tanszék doktorandusza havi csapadék–párolgás modellel vetette össze ezt a mért vízállással: az elmúlt húsz évben 0,83 körüli a korreláció a vízgyűjtő egyenlege és az októberi vízállás között. 2000-től 26 évből 16-ban az éves egyenleg negatív volt; a helyzet tehát nem egyetlen száraz nyár, hanem felhalmozódott vízhiány következménye. Az elmúlt bő ötven évben a téli víztöbblet csak mérsékelten nőtt, a nyári hiány több mint a kétszeresére emelkedett, így a hosszú távú trend alapján az éves egyenleg többletből hiányba fordult. Hasonló nyomás éri a Velencei-tavat is, amely még sekélyebb; története során többször kiszáradt, utoljára 1866-ban. Nyári vízhőmérséklete 1971 óta több mint 4 Celsius-fokkal nőtt, gyorsabban, mint a környező levegő. Az elemzés nem támasztja alá a másfél évtizeden belüli kiszáradás vízióját, belátható időn belül a Balaton eltűnésétől nem kell tartani. A száraz 2025 után elmaradt a téli feltöltődés, 2026 nyarán újra jelentős volt a hiány. A Balatoni Limnológiai Kutatóintézet szerint 2040-től a többéves aszályok idején mesterséges vízpótlásra lesz szükség; bőséges teleken a lehető legtöbb vizet kellene megőrizni, mert egy átlagos csapadékú tél már nem pótolja a nyári veszteséget.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔