A medveállatka génje 40 százalékkal csökkentette az emberi sejtek DNS-károsodását
Japán kutatók azt vizsgálták, hogy a medveállatkák rendkívüli sugárzásállóságának egyik biológiai mechanizmusa az emberi sejtekben is alkalmazható-e. A mintegy egy milliméteres, főként nedves mohában és zuzmókban élő tardigradák szélsőséges kiszáradást, fagyot, intenzív sugárzást és akár a világűr vákuumát is képesek átvészelni. Kedvezőtlen körülmények között kriptobiózisba kerülnek, amelyben anyagcseréjük csaknem teljesen leáll.
A kutatás középpontjában a Dsup, vagyis „Damage suppressor” nevű fehérje áll. Ez a medveállatka DNS-éhez kapcsolódva védőréteget képezhet körülötte, és mérsékelheti az ionizáló sugárzás által kiváltott károsodást. A kutatók a Dsup fehérjét kódoló gént laboratóriumban tenyésztett emberi sejtekbe juttatták, majd a módosított sejteket és a genetikai védelemmel nem rendelkező kontrollsejteket azonos röntgensugárzásnak tették ki.
Az eredmény szerint a Dsup gént hordozó sejtekben 40 százalékkal kevesebb DNS-törést mértek, mint a kontrollcsoportban. Ez arra utal, hogy egy másik élőlényből származó védelmi mechanizmus sejtkultúrában képes lehet csökkenteni a sugárzás genetikai károsító hatását. A felfedezésnek elméletileg jelentősége lehet a sugárterápia és a hosszú távú űrutazások szempontjából is, például az egészséges szövetek vagy az űrhajósok sejtjeinek védelmében. A módszer azonban egyelőre csak laboratóriumi sejtkísérlet, ezért biztonságosságának és gyakorlati alkalmazhatóságának bizonyításához további kutatások szükségesek.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔