Ősi DNS igazolja: a jégkorszaki európai vadászó-gyűjtögetők szorosabb hálózatban éltek
A Bécsi Egyetem kutatói szerint a jégkorszaki Európa vadászó-gyűjtögető közösségei több tízezer évvel ezelőtt a vártnál kiterjedtebb és szorosabb kapcsolatrendszert tartottak fenn. A mintegy 34 000 és 25 000 évvel ezelőtt elterjedt Gravetti-kultúra vizsgálatához ritka emberi csontmaradványok mellett barlangi üledékekből kinyert genetikai mintákat is felhasználtak. A régészeti leletek alapján a csoportok kapcsolatát már sejtették, a korábbi genetikai adatok azonban viszonylag stabil, elkülönülő keleti és nyugati vonalakra utaltak. Ezt írta át a délnyugat-franciaországi Isturitz-barlangban talált, mintegy 30 000 éve élt nő genomja, a legősibb ismert modern emberi genom Délnyugat-Európából: többségében nyugati, de közép- és kelet-európai jegyeket is hordoz. A génáramlást 32 500 és 31 500 évvel ezelőttre datálják. Pere Gelabert, a tanulmány első szerzője szerint a kelet- és nyugat-európai népességek nem voltak annyira elszigeteltek, mint feltételezték. Az ormessoni lelőhely hasonló jelei alapján Isturitz találkozóhely lehetett. A spanyolországi Chufín-barlang adatai a nyugati vonal évezredes folytonosságát mutatják. Az El Mirón-barlang 22 000 éves rétegéből csont nélkül is kinyertek sejtmagi DNS-t; Ron Pinhasi szerint ez a vonal az utolsó glaciális maximumig fennmaradt, megerősítve Ibériát mint jégkorszaki menedéket. Ostuniban valószínűleg egy anya és fia maradványait azonosították: a szülők nem álltak közeli rokonságban, ami a beltenyészet tudatos kerülésére utal. A genetikai adatok először adnak biológiai bizonyítékot arra, hogy a Gravetti kulturális egység fizikai keveredéssel és migrációval járt.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔