Az 1918-as orosz helyesírási reform cári gyökerű, nem bolsevik vívmány
Az 1917–1918-as orosz helyesírási reform nem a bolsevik forradalom vívmánya volt, hanem egy évtizedekkel korábban indult tudományos folyamat lezárása — ezt Vlagyimir Pahomov, az Orosz Tudományos Akadémia Helyesírási Bizottságának tudományos titkára mondta a Parlamentszkaja gazetának. A szovjet hatalom a cári időszakban kidolgozott, majd az Ideiglenes Kormány által elindított tervezetet sajátította ki, és drasztikus eszközökkel hajtotta végre. A régi írásmód később az új hatalommal szembeni ellenállás szimbóluma lett, holott a forradalmi vezetésnek nem volt köze a szakmai előkészítéshez: a nyelvészek igénye már az 1900-as évek elején megfogalmazódott. A bevezetést a februári forradalom utáni Ideiglenes Kormány kezdte; a népoktatási minisztérium 1917. május 30-i körlevele javasolta az egyszerűsített szabályok iskolai alkalmazását, és nyáron több sajtótermék önként áttért. A bolsevikok 1918. január 5-i és október 10-i dekrétumai fejezték be és tették hivatalossá a folyamatot a szovjetek által ellenőrzött területeken. A végrehajtás radikális volt: vöröstengerészek járták a nyomdákat, és elkobozták a betiltott karakterek ólommatricáit. A szavak végén álló keményjel, a jer elhagyását már a 19. század közepén a felesleges nyomdafestékkel indokolták. Pahomov szerint az írás nem tért át etimológiairól fonetikusra, hanem morfológiai maradt. A je és a jaty kiejtése ekkorra egybeesett; a reform az oktatást könnyítette, és az analfabetizmus felszámolását segítette, a beszélt nyelv szerkezetét nem szegényítette.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔