Olaszország és Svájc is lépéseket tesz a náci hódításból származó műkincsek visszaszolgáltatása érdekében
Negyedszázaddal más nagy európai országok után Olaszország is napirendre tűzte a nácik által elrabolt műkincsek visszaszolgáltatásával foglalkozó testület felállítását. Giorgia Meloni kormányfő pártjának egyik képviselője a törvényhozás elé terjesztette a jogszabálytervezetet, amelyet Meloni „civilizációs tettként” értékelt. Svájcban elindult a restitúciós bizottság, vezetője Simonetta Sommaruga. Olaszországban az állam által támogatott rablások 1938-ban, Mussolini rasszista törvényeivel kezdődtek, majd 1943-ban, a német megszállás alatt teljesedtek ki; a zsidóktól elkonfiskált műtárgyak egy része olasz múzeumokba került, de kevés konkrét ügy került napvilágra. Az egyik most felemlített eset Édouard Manet 1875-ös Portrait de M. Arnaud à cheval című vászna, amely Max Liebermann családjáé volt, kerülővel a milánói Galleria d’Arte Moderna gyűjteményébe jutott, és az örökösök visszaigénylik; Paola Zatti, az intézmény egyik irányítója szerint Liebermann felesége 1935-ben önként adta el egy zsidó műtárgykereskedőnek. Egy 16. század eleji Girolamo da Romano-festmény Federico Gentili di Giuseppe tulajdona volt, 1941-ben a Vichy-kormány közreműködésével elárverezték, 1998-ban a milánói Pinacoteca di Brera vette meg, 2011-ben egy floridai kölcsönzéskor az amerikai hatóságok lefoglalták, mert a Gentili-örökösök kérelmét indokoltnak találták. Katharina Hüls-Valenti, a pármai egyetem kutatója és a törvényjavaslatot összeállító csapat tagja szerint talán tucatnyi bizonytalan múltú képet őriznek olasz közintézmények, de „semmi nem biztos”. 2001-ben Tina Anselmi volt egészségügyi miniszter 7847, szisztematikus kifosztásnak minősülő esetet derített fel; azután kevés történt.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔