Eleanor Roosevelt: több volt, mint az elnök felesége
Eleanor Roosevelt 1884. október 11-én született New Yorkban, és az Egyesült Államok egyik legismertebb first ladyje lett, aki nem a háttérből támogatta férjét. Saját politikai véleménye volt, és olyan ügyekben is megszólalt, amelyekben Franklin Delano Roosevelt óvatosabb maradt. Távoli rokonként ismerték egymást; Franklin édesanyja ellenezte a házasságot, de 1905-ben Theodore Roosevelt elnök vezette oltár elé a 20 éves Eleanort. Hat gyermekük született. A kapcsolat válságba került, amikor kiderült a férj viszonya Lucy Mercer titkárnővel; a házasság átalakult, a közéleti szövetség megmaradt.
Franklin 1921-ben gyermekbénulás miatt lebénult. Eleanor bejárta Amerikát – bányákba, farmokra ment –, és saját szavaival a férje „lába és szeme” lett. A New Deal idején közvetítette az emberek gondjait az elnök felé. Átalakította a first lady szerepét: sajtótájékoztatókat tartott, napi újságrovatot írt, utazott, és a munkások, a nők, valamint a hátrányos megkülönböztetést elszenvedő közösségek helyzetét tartotta fontosnak.
Franklin 1945-ös halála után sem vonult vissza. 1941-ben társalapítója volt a Freedom House-nak, Harry S. Truman ENSZ-küldötté nevezte ki, 1946-ban az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának élére került. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát az ő vezetésével szövegezték, és 1948. december 10-én fogadta el az ENSZ: minden ember szabadon, egyenlő méltósággal és jogokkal születik; rögzítették a szólás- és vallásszabadságot, az oktatáshoz és a munkához való jogot. Roosevelt szerint ezek a jogok „kis helyeken, közel az otthonunkhoz” kezdődnek. Truman „a világ first ladyjének” nevezte. 1962. november 7-én, 78 évesen halt meg tuberkulózisban.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔