Evolúciós magyarázata lehet a modern kori stressznek és szorongásnak
Az emberi szervezet vészreakciói évezredeken át a közvetlen túlélést szolgálták: a „küzdj vagy menekülj” mechanizmus egykor a vadállatokkal szemben mentett életet, ma viszont akár egy feszült e-mail is hasonló biológiai választ provokál. Az evolúcióseltérés-hipotézis szerint civilizációs gondjaink abból fakadnak, hogy pszichológiánk és biológiánk képtelen lekövetni a környezet gyors változását. Ugyanez magyarázza a kalóriadús ételek iránti vonzalmat is: ami a szűkös időkben a túlélést garantálta, az a mai állandó bőség és mozgásszegény életmód mellett elhízáshoz és egészségügyi problémákhoz vezet.
A szingapúri James Cook Egyetem és a Szingapúri Műszaki és Formatervezési Egyetem kutatása szerint az emberi agy eredetileg kis, 50–150 fős közösségekre és közvetlen kihívásokra fejlődött ki. Történelmünk túlnyomó részét ilyen vadászó-gyűjtögető csoportokban töltöttük, míg az utolsó egy százalékban megjelent mezőgazdaság és iparosodás hirtelen nagyvárosokba, folyamatos információáradatba és izolációba terelte az embert.
A jelenség az állatvilágban is megfigyelhető. Egy magyar kutatás szerint például a napelemek a vízfelületnél is jobban verik vissza a fényt, így szuperingerként megtévesztik a vízi rovarokat, amelyek rájuk petéznek. A mesterséges fények a dunavirág és a tiszavirág rajzását is megzavarják; megóvásukra a hidakon kék fényű spektrális fénysorompókat helyeztek üzembe.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔